Téli autógumi választékunk elérhető itt.

Miért van az, hogy régebben téli gumi használata nélkül is közlekedni tudtak az autók havas vagy akár jeges útburkolaton is, ma pedig mindenhonnan a 7°C fokos "ökölszabályt" halljuk, amely alatt erősen javallott a téli autógumi használata?

Nem az érzékszerveinkkel van a gond, és nem is a múlt szépíti meg a teljesítményeket, a mai nyári gumik valóban rosszabbul teljesítenek télen, mint 10-15 évvel korábban.

A gondolat sokunk fejében egy összeesküvés-elméletre is hasonlíthat, miszerint: "a gyártók rákényszerítenek minket, hogy téli gumit vásároljunk, azzal, hogy szándékosan, télen rosszabbul viselkedő nyári gumikat gyártanak"

Az igazság azonban, hogy egy első látásra ellentmondásos tényen -a gumiabroncsok technológiai fejlődésén- alapul a gyengébb teljesítmény.



3 fontos nyári gumi fejlesztés, amely rontja a téli menettulajdonságokat:

1, Üzemanyag takarékossági verseny: a gördülési ellenállás csökkentését minden komoly gyártó célként tűzte ki, melynek egyik legfontosabb eleme a "lekerekítés", vagyis a kapaszkodó élek drasztikus csökkentése.
Egy régebbi és újabb nyári autógumit összehasonlítva magunk is láthatjuk, hogy mind a vállak élei, mind a mintaárkok közötti blokkok sarkai szinte teljesen eltűntek a modern abroncsoknál. Ez a nyári menettulajdonságokat nem jelentősen rontja, hiszen az abroncs nyáron, ideális esetben "inkább tapad", míg télen, szélsőséges körülmények között "inkább kapaszkodik".

2, Zajcsökkentés előtérbe kerülése: az egyre csendesedő, és egyre gyorsabban közlekedő modern autóknál egyre inkább problémává vált a gumi menetzaja. A mintázatok felépítési és keverékbeli változtatása (pl: a keresztirányú mintaárok szélesség minimálisra csökkentése, amely megszünteti a blokkról-blokkra lépési zajt) a csendesedés felé szintén sok esetben a kapaszkodó tulajdonságok rovására ment.

3, Futásteljesítmény: a nyári autógumik egyik legfontosabb tulajdonsága a futásteljesítménye, hiszen ez határozza meg a relatív "olcsóságát" a terméknek. Javulásához nyilvánvalóan kopásállóbb, és egyúttal valamivel keményebb (hőre kevésbé ellágyuló) keverékre van szükség, amely az alacsony hőmérsékleten való megridegedését és nagyon gyenge tapadását eredményezi a keveréknek téli felhasználás esetén.


Ezzel szemben a téli felhasználásra szánt autógumikat az ellenkező irányba fejlesztették: megsokszorozták a kapaszkodó élek számát (úgynevezett lamellázottság) és ellágyították a keveréket. Ezzel ugyan a fent említett szempontok alapján rosszabbul, viszont legfontosabb tulajdonsága alapján -a mobilitás biztosítása szélsőséges körülmények között is-  kiválóan teljesít korai társaihoz képest.


A szélsőségekre való optimalizálás nyilvánvalóan az adott körülményekre tekintve sokkal hatékonyabb abroncsokat hozott létre, ugyanakkor ellehetetlenítette az univerzális felhasználást.
Ez a trendje az autógumi fejlesztésnek rákényszerítette azonban a gyártókat a köztes igények kielégítésére is, és egyre többen gyártanak, megfelelő menettulajdonságokkal rendelkező 4 évszakos abroncsokat is.

Ezek az abroncsok egyik fronton sem teljesítenek olyan erősen, mint a nyári és téli autógumi társaik. Inkább nyári tulajdonságaik erősebbek, mint a téliek, de azoknak a felhasználóknak is lehetővé teszik így a téli közlekedést, akik kevés kilométert vezetnek évente, vagy egyébként sem használják a legzordabb körülmények között autójukat, 2 garnitúrát pedig nem akarnak megvásárolni, vagy nem akarnak foglalkozni a szezonális gumicserével.